HUNENG

Bejelentkezés



Részletes keresés

Nemzetközi Versenyek

Ahogy a szuper csere emberek látták

Ahogy a szuper csere emberek látták

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hamish Hooper/CAMPER ETNZ/Volvo Ocean Race

Azt mondják az egyik ember balszerencséje egy másiknak lehetőséget jelent, bizonyosan ez volt a helyzet azokkal a tengerészekkel, akik megkapták a lehetőséget, hogy bizonyítsanak, képesek a hatalmas elvárásoknak megfelelni gyakran semmilyen előzetes jelzés nélkül, csak úgy hirtelen beugorva a mélyvízbe.

Amory Ross/PUMA Ocean Racing/Volvo Ocean Race

IAN ROMAN/Volvo Ocean Race

IAN ROMAN/Volvo Ocean Race

Nick Dana/Abu Dhabi Ocean Racing/Volvo Ocean Race

IAN ROMAN/Volvo Ocean Race

Legyen az egy e-mail aminek a tárgya, „készítsd a csizmáidat” vagy egy gyors párbeszéd a skipperrel akár csak perccekkel az indulás előtt, mindegy akik csereként várakoztak erre vártak egy ilyen hívásra.

Néhányan, mint például a PUMA Thomas Johansonja sérült csapattárs helyére ugrottak be, de a végén ők maguk is megsérültek. Aztán ott van a Camperes Nick Burridge, akinek egy gyerekkori álma teljesült, amikor vízre szállhatott és olyannyira jól sikerült a bemutatkozása, hogy hozzásegítette a csapatot a 24 órás versenytáv rekord idejének beállításához.

Mindannyian nagyon elszántan szálltak vízre készen állva arra, hogy végig dolgozzanak minden egyes percet, órát, ami rendelkezésükre áll a 2011-2012-es versenysorozatban.

Az egyik ilyen talán legmeglepőbb beugró parton várakozó csapattag a Sanya Martin Kirketerpje volt, aki vitathatalanul a legkvalifikáltabb csere ember volt és Ryan Houston helyett ugrott be az 5. szakaszban majd Jared Hendersont helyettesítette a 7-ben.

A 29 éves Dane az Olimpián már aranyérmet is szerzett a 49-es osztályban a 2008-as Olimpiai játékokokon Jonas Warrerrel az oldalán, ráadásul a Team Telefónicás duót Iker Martínezt és Xabi Fernándezt verték az olimpiai címig vezető úton.

Kirketerp úgy írta le azt, hogy milyen a Déli Óceáni szakaszra csak úgy beugrani, mint a „tűz baptizmusa” és ez minden bizonnyal így is volt. described stepping up as crew for the Southern Ocean leg as a "baptism of fire", and it certainly was. Pár nappal a szakasz megkezdését követően a Sanyának máris vissza kellett térnie a kikötőbe egy törött kormánylapát miatt. Szerencsére, legalábbis Kirketerp számára mindenképpen szerencse volt az hogy kapott egy második esélyt két szakasszal később.

Egy órával a Miami indulási ceremónia meghirdetése előtt Kirketerp még mindig a szárazföldi feladatait látta el, a Sanya hajótestét takarította a verseny megkezdése előtt.

Azonban ezúttal, hogy másodjára lépett fedélzetre beugróként könnyebb volt átállnia fejben a szárazföldi kisegítőből tengerésszé. „ Azt kell tenned, amit tenned kell” mondta. „ Most már nem a parton elvégzendő feladataimra és a merülésre gondolok, hanem csak és kizárólag a versenyzésre. Egyszerűen oda kell irányítanod a figyelmedet, ahol annak lennie kell.”

A 7. szakasz másnak is adott lehetőséget a bizonyításra, nevezetesen a 28 éves Új zélandi Nick Burridge számára. Miután Mike Pammenter a kormányos hátsérülés miatt kénytelen volt kiszállni, Burridge megkapta az esélyt, hogy gyermekkori álmát beteljesíthesse.

"Ez volt a gyerekkori álmom'' mondta. "Számomra ez minden. Amióta először a vízen voltam egy öreg motorcsónakon, azt hiszem talán 3 éves lehettem és utána Lion Newzalanddal vitorlázhattam Aucklandbe, akkor már tudtam, eldöntöttem, hogy ez az amit csinálni akarok.”

Mivel Pammenter továbbra is lábadozott Burridge kapott még egy lehetőséget, hogy a vörös hajón vitorlázhasson a 8. szakaszon is a Liszabontól Lorinetig tartó távon, és ez egy olyan szakasz volt, ahol nagyon megérte ott lenni, mivel a csapat megdöntötte a saját rekordját, amelyet még az IWC Schaffhausennel állítottak be, mindössze 24 óra leforgása alatt 566 tengeri mérföldet haladtak.

PUMA Ocean Racingnek két cserét kellett igénybe vennie, az egyikük Thomas Johanson volt, aki Kelvin Harrapot helyettesítette az 5. szakaszon és az America’s Cupot is megjárt tengerész Shannon Falcone, aki Casey Smith-t helyettesítette a 6. szakasz során

Mindketten versenyeztek már korábban a Volvon és nagyon várták már, hogy ismét rajthoz állhassanak. Johanson számára kemény kaland lett az 5 szakasz, főleg miután egy hatalmas hullám nekivágta a fedélzetnek, gyakorlatilag a bal vállát használhatatlanná téve mindösszesen 15 órával a verseny megkezdését követően.

A skipper Ken Read mesélte el azt a pillanatot, amikor a csapat fedélzeti orvosa Rome Kirby, Michi Mueller és Jonathan Swain a helyére rakták a vállát.

"Minden olyan gyorsan történt, egyik percről a másikra, és aztán ’Heuréka’ és már láttuk is, ahogy Thomas szeme kinyílik,” mondta Read. „Elképesztően nagy megkönnyebbülés volt.”

Az Abu Dhabi Ocean Racing is két csere embert alkalmazott, akik mint utóbb kiderült a hátralévő szakaszok meghatározó kulcsembereivé váltak.

A Volvon újonc Paul Wilcox Andrew Lewist helyettesítette a a 4. szakaszon és a másodjára részt vevő mindenes ausztrál Larrikin Anthony „Nocka” Nossiter Justin Ferrist helyettesítette az 5. szakasztól.

Nocka számára ez egy éles váltás volt azok után, hogy ő gyakorlatilag az Olimpiára készült a Finn dinghy osztályban, míg Wilcox számára nem volt olyan szokatlan a dolog, hiszen ő már a verseny kezdete óta folyamatosan edzésben volt,  naponta kétszer is gyakorolt, így ő lehetett a felkészültebb. Természetesen azonban mindketten éltek a kínálkozó lehetőséggel.

Wilcox úgy végezte ezeket az edzéseket, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy bármikor is szükség lesz rá a verseny során, de elmondása alapján neki már az is elég ösztönzés volt, hogy egyáltalán felmerült az esély arra, hogy a világ legjobb tengerészeivel versenyezhet. Elmondása alapján ennél jobb lehetőség neki nem kell.

"Felkerülni  az egyik ilyen hajóra, ez az, amit mindig is akartam, vitorlázni olyan emberekkel, akik már túl vannak az Olimpián, a Volvon és az America’s Cup-on, mondta”. Ez egyszerűen lenyűgöző.”

Forrás: www.volvooceanrace.com

 

 
Hirdetések
Jelenlévők
Jelenleg 102 vendég olvas minket